Az utóbbi másfél év kihívásai mentális egészségünket is alaposan igénybe vették. Most, hogy lassan kezdünk visszatérni a közösségekbe, munkahelyekre, különösen fontos, hogy odafigyeljünk egymás mentális jóllétére is, hiszen sok minden megváltozott az utóbbi időben – mi magunk is megváltoztunk. Legutóbbi webinárunkon azt a témát jártuk körül szakértő vendégeinkkel, hogy mi mindent tehet a munkáltató annak érdekében, hogy támogassa a munkavállalók mentális egészségét.

Amikor HR-eseket kérdeztünk arról, hogy van-e munkavállalói egészségprogramjuk, mérettől és összetételtől függetlenül a cégek kétharmada válaszolta, hogy van, vagy idén tervezi elindítani. A vállalati egészségprogram keretében a munkáltatók több mint 80%-a szeretne foglalkozni a mentális egészség (pl. a stressz, a szorongás, a motiváció, a kiégés) témakörével.

Ez pedig nem is lehetne aktuálisabb, hiszen rengeteg kihívással szembesül most egy munkavállaló. Lassan másfél éve otthonról dolgozunk, a kollegiális beszélgetések elmaradtak, nő a feszültség, a stressz. Webinárunkon ezért szakértő vendégeinket arról kérdeztük, hogy általánosságban milyen állapotban vannak most a munkavállalók? Milyen hatással volt mentális egészségünkre mindaz, ami az utóbbi egy-másfél évben történt velünk, körülöttünk, a világban? És mit tehet egy cég a munkavállalók mentális jóllétéért?

Az elmúlt egy-másfél év

„A klienseimen keresztül kaptam egy elég masszív képet arról, hogy vagyunk most. Sokrétű a probléma, rengeteg aspektusa van: a motiválatlanság, kiégés, mentális fáradtság minden tekintetben jellemző, és elég súlyos” – mondta el Benke Orsolya tanácsadó pszichológus, aki elsősorban egyéni tanácsadásokkal foglalkozik.

Egy globális méretű mentális válság egyik napról a másikra egyfajta egzisztenciális bizonytalanságot alakított ki bennünk. Alkalmazkodnunk kellett ahhoz, hogy megváltozott a napi rutinunk, bezáródtunk egy térbe, az online világban dolgoztunk, ott kezdtük tartani a szociális kapcsolatainkat.

„Ehhez nem voltunk hozzászokva, és evolúciósan sem vagyunk erre felkészítve egyáltalán. Az egész önértékelésünk, énerőnk megsérült ebben az egy évben. Borzasztó nehéz innen felállni, és visszamenni egy munkahelyre, ahol ráadásul szinte a nulláról kell újraépíteni bizonyos kapcsolatokat” – tette hozzá.

A mentális gyötrődés – amikor a flow megtörik…

A protokoll szerint a 60 év feletti covidosoknak 3-6 hónapig hangulatjavító gyógyszert kell adni, hogy stabilizálják őket. Most a 30-50 év közötti klienseim közül – függetlenül attól, hogy elkapták a covidot, vagy sem – egyre többet el kell küldenem pszichiáterhez, ahol hangulatjavító vagy depresszió elleni gyógyszert írnak fel nekik – mesélte tapasztalatait Gelsei Bernadett döntésmentor. Már megjelentek kutatások is arról, hogy a covidnak bizony vannak elhúzódó mentális tünetei – meg tud jelenni egy akut mentális gyötrődés.

Van is erre egy új fogalom: a languishing, vagyis krónikus ernyedtség, bágyadtság. Jellemző tünete, hogy csökken a koncentrációs képesség. Pl. régebben fókuszált, összeszedett voltam, ment a multitasking, most örülök, ha egy dolgot végig tudok csinálni.

A languishing pedig nem csak a covidon átesettekre jellemző, hanem azokra is, akik hosszú ideje otthon vannak, és nem voltak covidosak. Nem igazán tudunk lelkesedni, képtelenek vagyunk felhagyni az otthon üléssel. Kimehetnénk, elmehetnénk kávézni, kirándulni, de mégis kényelmesebb otthon tespedni – vagy ez a maximum, amit tudunk.

„Ez nem depresszió, és nem is kiégés, hanem a kettő között van. Azt mondják erről, hogy ez a flow megakadása, egy töredezett flow, a mentális jóllétünknek a hiányát jelöli. Egy örömtelenség, céltalanság. A klienseim zöme azt meséli, hogy krónikus fáradtság, fásultság alakult ki nála, de nincsen igazán oka. Nincs különösebb problémájuk, nem egy belső, mentális elakadásról van szó. Egyszerűen csak erre az abnormális covidos élethelyzetre ez a normális reakció: az ernyedtség, bágyadtság” – részletezte Bernadett.

Mindannyian megváltozhattunk – hogyan tovább?

Faragó István, a Stressz-M alapítója, a Wellbeing Szövetség elnöke szerint a napi rutinunk és a szociális kapcsolataink vesztek el. A kiégés, az apátia abból adódik, hogy összefolytak a napok. Nem volt idő magunkra, folyamatosan dolgoztunk, de elveszett a motiváció, nem volt igazán örömérzet abban, amit tettünk. Volt olyan, akinek sikerült újraterveznie a mindennapjait (pl. tudatosan elkezdett minden reggel jógázni, futni stb.), így megmaradhattak azok az énidők, amik megadják azt a feltöltődést, amit korábban a szociális kapcsolatok adtak.

„Átálltunk egy remote üzemmódba, ami nem igazán egészséges vagy normális, de megszoktuk, most pedig egy újba kell belefogni, ráadásul úgy, hogy nem tudjuk, mi vár ránk. Látszik, hogy óriási személyiségtorzulások jelentkeznek. Nem ugyanazok az emberek lesznek ott a munkahelyen, akik egy-másfél évvel ezelőtt” – fűzte hozzá István.

Vállalati felelősségvállalás, szakmai segítség

A mentális probléma egy nagyon privát probléma. Általában az egyén keresi fel a szakembert, ezért joggal merül fel, hogy meddig terjedhet a munkáltató felelőssége a munkavállalók mentális egészségével kapcsolatban, illetve a munkavállaló elfogadja-e egyáltalán ezt a segítséget.

Orsolya szerint ha arra is van szabály, hogy a számítógép előtt dolgozók óránként 10 percre álljanak fel, vagy védőfelszerelést kell biztosítani a megfelelő munkavégzéshez, a munkavállalók mentális egészségének megóvása is felelőssége a munkaadóknak is.

„A munkavállalókra mint egyénekre kell tekinteni. Mindenki máshonnan jön, más problémákkal küzd, más okoz neki nehézséget egy munkahelyi feladat ellátásában. Ma már egy cég cafeteria keretében biztosíthatja, hogy a munkavállalói egyéni tanácsadásra járjanak, persze teljesen anonim módon. Ez iránymutató, és valódi segítséget képes nyújtani” – mondta Orsolya.

Együtt és külön-külön is

A languishing kollektív élmény – tette hozzá Bernadett –, nagyjából mindenkit érint egy cégen belül. Ezért a munkáltatónak felelőssége van abban, hogy ezzel foglalkozzon (pl. bevezethet csendes munkaidőszakokat), hiszen ha nem figyelnek erre, azok a munkavállalók, aki most ebben az állapotban vannak, 1-2 éven belül megjelenhetnek a pszichiátereknél, szakpszichológusoknál depressziós, szorongásos tünetekkel, személyiségzavarral – az pedig már egyéni dolog.

István kiemelte, hogy vállalati kultúra függvénye, hogy a munkavállaló korábban és most „mennyire fontos”. Ha a vezetőség nem érti, hogy a wellbeing fontos, akkor ez nem tud fontos lenni a szervezeten belül sem. Lényeges, hogy hogy látják a munkavállalóikat: ők csavarok, vagy valódi emberek, akik értéket képviselnek, akikkel törődni kell, akiken a vállalat termelékenysége, termelőképessége múlik? A vállalati kultúra, a vezetői hozzáállás és a munkahelyi feltételek (pl. mennyi zöld lehetőség van az irodában, nyugiszobák, közösségi terek stb.) kulcsfontosságúak, mert ebbe jön bele a munkavállaló az ő aktuális állapotával. Viszont ha nincs meg a bizalmi szint, hiába van lehetőség, nem fogják igénybe venni a szolgáltatást.

Mit tehet a munkáltató a munkavállalók mentális egészségéért?

Orsolya elmondta, hogy fontos felhívni a figyelmet az öngondoskodásra, emellett nem szabad alábecsülni a jelentőségét annak, hogy a hátunk mögött lévő traumákban, krízisekben is képesek legyünk meglátni azokat a jó dolgokat, amelyek mégis csak megtörténtek velünk.

„Még ha nem önszántunkból alakult is így az életünk, mindez lehetett egy pozitív irány is. Pl. elkezdtem nyelvet tanulni, megszabadultam egy rossz szokásomtól, többet tudok a családdal lenni stb. – akár ilyen apróságoknak is lehet örülni ebben a helyzetben.”

Sok minden van, ami csak vezetői döntés kérdése – emelte ki Bernadett. Csinálunk-e csendes munkahelyet, fokozatosan hívjuk-e be a munkavállalóinkat a home office-ból az irodába stb. Vagy felmerülhet, hogy a cégnél mennyien veszítettek el hozzátartozót a járvány miatt, és nekik lehetőséget biztosíthatunk, segítséget nyújthatunk gyászcsoport formájában akár a cégben, akár kiszervezve.

István szerint egyelőre kultúraváltás, egyfajta útkeresés zajlik, hogy egy vállalat mit tud ténylegesen tenni ebben a helyzetben, de az biztos, hogy a közösségépítéshez egy megfelelő platform szükséges. Kell egy tér, de kell információ is, amivel érzékenyíteni tudjuk a kollégákat a meglévő problémákkal kapcsolatosan. Ilyen pl. a munkahelyi mentálmentor program. Ez azokra a kérdésekre fókuszál, amikkel mostanában meg kell küzdenünk. Az érzelmek szabályozása (frusztráció, agresszió); a negatív gondolatok (szorongás, depresszió, túlmunka miatti kiégés), illetve hogy hogyan tudunk önmagunkkal foglalkozni (énidő, önreflexió, egészség). „Fontos, hogy rendszerben gondolkodjon egy vállalat, próbálja szervezeti, stratégiai szintre emelni az egészségfejlesztés témáját, ehhez pedig keressen megfelelő eszközöket, programokat, platformokat” – összegezte István.

A webinár visszanézhető itt: